Rabacsa Kft.: A múlt tudását a jövő technológiájával kell összekapcsolni

A Racker családban 1851 óta hét generáción keresztül öröklődik a kovácsmesterség. A mai vállalkozás azonban szerényebb alapokból indult. Racker Balázs 1993-ban csatlakozott édesapjához, és kezdetben egy 60 négyzetméteres, családi ház mögötti műhelyben dolgoztak. A fejlődés első komolyabb lépését egy németországi megrendelés jelentette, amely a korábban gyenge téli időszakokra is munkát biztosított. Nem sokkal az első telephely 2001-es megvásárlása után azonban visszaestek a megrendelések, mert gyakorlatilag egyetlen nagy vevőjük volt, és annak rendelésállománya egyik napról a másikra összeomlott. Ebből azt a tanulságot vonták le, hogy egy vállalkozás jövőjét nem szabad egyetlen vevőre alapozni, ezért kezdtek tudatosabban több piac felé nyitni. Az építőipar és Ausztria felé fordultak, ahol 2005 óta rendszeresen jelen vannak kiállításokon, és ahol ennek köszönhetően értékesítik termékeiket.

A Rabacsa Kft. kezdettől arra törekedett, hogy ne az alacsony árral, hanem a magasabb minőséggel és szakmai tudással különböztesse meg magát. Az osztrák piacon külföldi vállalkozásként különösen fontos volt, hogy többet tudjanak nyújtani a helyi versenytársaknál. Saját gyártású alkatrészekre, folyamatos gépberuházásokra és a családban generációkon át felhalmozott fémipari tapasztalatra építettek. Ahogy Racker Balázs megfogalmazza: Európában olyan terméket kell előállítani, „aminek értéke van”.

A cég fejlődésében a digitalizáció nyitott új fejezetet. A kézi megmunkálást 2010-től CNC-technológia, majd 3D-tervezés és lézervágás egészítette ki. Egy 2014-es japán tanulmányút után Racker Balázs felismerte, hogy a vállalkozásnak egyszerre kell hatékonyan kezelnie az egyedi, kis szériás és a nagyobb sorozatú gyártást. Mivel a piacon elérhető vállalatirányítási rendszerek erre nem adtak megfelelő megoldást, saját rendszert kezdtek fejleszteni. Ma öt munkatárs dolgozik folyamatosan a szoftveren.

Ez mára a mindennapi működés hatékonyságában is jól látható. A rendszer képes kalkulálni az eltérő darabszámokhoz tartozó időket és költségeket, összevonni a különböző megrendelések gyártási feladatait, meghatározni az alkatrészek útját és folyamatosan újratervezni a gyártási sorrendet. 2022 szeptembere óta lényegében a rendszer vezérli a termelés ütemezését, így nincs szükség arra, hogy egy munkatárs manuálisan állítsa össze és módosítsa a teljes gyártási tervet. A rugalmasság különösen sokat számított akkor, amikor a piaci visszaesés miatt csökkentek a rendelési mennyiségek. A cég szerint az segítette át őket a nehezebb időszakon, hogy ugyanabban a rendszerben tudták kezelni az egyedi megrendeléseket és a sorozatgyártást.

A következő lépcső a mesterséges intelligencia integrálása a saját vállalati rendszerbe. A cél nem az irodai vagy üzemi munkatársak kiváltása, hanem az, hogy a rendszer támogassa őket a döntésekben. A vállalkozás 2022 szeptembere óta 160–170 ezer különböző cikk gyártásáról gyűjt részletes adatokat, többek között arról, milyen anyagból, melyik gépen, mennyi idő és energia felhasználásával, milyen hibákkal készült egy termék. Az AI ezt az adatvagyont elemezve segítheti majd az értékesítést, a technológiai döntéseket és a termelés optimalizálását. Racker Balázs szerint az a cél, hogy az ember és a technológia közösen hatékonyabban dolgozzon, az így keletkező többletből pedig magasabb bérekre és további fejlesztésekre is jusson.

Racker Balázs szerint azonban mindezen technológiai fejlesztéseknél is fontosabb, amit a szervezetben építettek fel. Ahogy fogalmaz: néhány éve még másképp válaszolt volna erre a kérdésre, de ma már úgy látja, hogy a csapatuk és a felhalmozott tudásuk többet ér, mint a teljes géppark – gépet ugyanis bármikor lehet vásárolni, de egy jól működő szervezetet csak hosszú évek alatt lehet felépíteni. Ez a felismerés vezette oda a céget, hogy az elmúlt években nem egyszerűen a növekedésre, hanem a vállalkozásból vállalattá válásra összpontosítson: tíz évre előre kijelölték, mely iparágakban és mely partnerekkel szeretnének dolgozni, és ehhez igazítják a géppark, a szoftver és a szervezet fejlesztését is.

A Rabacsa Kft. példája jól mutatja, hogy a hagyomány és a technológiai megújulás nem egymás ellentétei. A 175 éves fémipari tudás akkor maradhat versenyképes, ha folyamatos beruházással, digitalizációval, saját fejlesztéssel és adatvezérelt működéssel egészül ki. Ehhez pedig hosszú távon kell tervezni, és olyan beruházásokat is meg kell lépni, amelyek megtérülése nem feltétlenül látható azonnal, de új piacokat és új képességeket teremthetnek.