Szegedi Sütödék: Ne a nagyok pályáján akarj versenyezni, de arra is állj készen

A Szegedi Sütödék története 1946-ig nyúlik vissza, mai telephelyére pedig 2018-ban költözött. A vállalkozás a mérete ellenére ma is kézműves jellegű pékségként határozza meg magát, a termelés csak részben gépesített, számos munkafolyamat továbbra is kézzel történik.

Ez első látásra termelékenységi hátránynak tűnhet, hiszen egy automatizált nagyüzem kevesebb emberrel, szűkebb termékkörben és alacsonyabb egységköltséggel képes termelni. A Szegedi Sütödék azonban felismerte, hogy nem azon a pályán kell versenyeznie, ahol a nagyobb szereplők eleve erősebbek. A kézműves működésből inkább rugalmasságot épített, több száz vevőt szolgál ki, akár kis mennyiségekkel is, miközben naponta több száz féle terméket képes előállítani.

A rugalmasság ráadásul nem általános ígéret, hanem konkrét működési képesség. A vállalkozás kisebb üzletekbe is kiszállít, a vevői igényekhez különböző terméksúlyokat alakít ki, és szükség esetén egyedi terméket fejleszt. Ezek a megoldások gyártási és logisztikai szempontból nem mindig optimálisak, üzletileg azonban olyan piacokat tesznek elérhetővé, amelyekkel a nagy, standardizált szereplők kevésbé tudnak vagy akarnak foglalkozni.

A modell másik fontos eleme a vevőkockázat tudatos kezelése. Vannak cégek, amelyek túlságosan függővé válnak egy-egy nagy megrendelőtől, majd annak elvesztése komoly működési problémát okozhat. A Szegedi Sütödék tapasztalata szerint egy jelentős vevő kiesését akár hónapokig tarthat pótolni. Ezért arra törekednek, hogy egyetlen partner se adja a termelési volumen több mint 20 százalékát. Természetesen nagy multi cégekkel is keresik a kapcsolatot, ezért is működtetnek nemzetközi élelmiszerbiztonsági rendszert, de emellett nem hanyagolják el a kisebb vevőket. A több lábon állás náluk tudatosan vállalt működési elv. Egy nagy ügyfél rövid távon hatékonyabb működést és biztos volumeneket hozhat, közben azonban észrevétlenül stratégiai függőséget teremthet. Ezért vállalja a cég a sok kisebb partnerrel járó többletszervezést és logisztikai terhet a stabilabb ügyfélportfólió érdekében.

A kézműves működésben a termelékenység javításának kulcsa nem feltétlenül az automatizálás. A rendelésekből egy pékiparra szabott vállalatirányítási rendszer készít termelési programot, de a napi gyártási sorrendet a műszakvezető és a dagasztó pék az aktuális mennyiséghez, létszámhoz és munkatársi képességekhez igazítja. A digitalizáció itt nem kiváltja a szakembert, hanem jobb döntési alapot ad neki. Ez a modell különösen tudásigényes. A napi termelés megszervezése folyamatosan változó feladat, amelyhez tapasztalt, kreatív szakemberek kellenek. A vállalkozásnak több évtizede ott dolgozó törzsgárdája van, miközben a helyi szakképző intézménnyel együttműködve próbálja felépíteni az utánpótlást. Ennek oka, hogy a legfontosabb munkakörökhöz az iskola önmagában itt sem elegendő, a kritikus szakmai tudást belső képzéssel és mentorálással kell továbbadni.

Három élelmiszermérnök dolgozik a cégnél, akik a termékfejlesztésben is részt vesznek. Új termék születhet vevői kérésből, az értékesítők ötleteiből vagy külső szakmai együttműködésből, a vállalkozás a Szegedi Gabonakutatóval és a Szegedi Tudományegyetemmel is dolgozott fejlesztési programokon. Egy KKV-nak nem feltétlenül kell saját nagy K+F-részleget építenie. A belső szakértelem külső tudásbázisokkal összekapcsolva komoly innovációs képességet teremthet.

A Szegedi Sütödék példája jól mutatja, hogy a termelékenység nem mindig a maximális automatizálást jelenti. Egy KKV számára sokszor fontosabb felismerni, mely területeken nem érdemes a nagyvállalatokkal versenyezni, és hol éri meg inkább azokra az erősségekre építeni, amelyek éppen a kisebb méretből adódnak. A Szegedi Sütödéknél ilyen képesség a rugalmasság, az egyedi termékfejlesztés, a kisebb vevők kiszolgálása és a diverzifikált ügyfélkör.